Mázolás - Lazúrozás - Kerítésfestés

Mázolást általában nem falfelületeken végzünk. Korábban sok helyen előfordult hogy a forgalmas közösségi helyiségek alsó részét mázolóanyaggal vonták be a könnyebb tisztíthatóság érdekében, ezeket hívtuk olajlábazatoknak. Ezek mostanra a legtöbb helyen kikoptak már- talán már magát az épületet is elbontották- csempével, bútorlappal vagy mosható latex falfestékekkel helyettesítjük manapság. Mázolást beltéren ajtókon, ablakokon, egyéb nyílászárókon alkalmazunk, valamint csöveket, radiátorokat, konvektorokat vonunk be speciális hőálló zománc anyagokkal. Kültéren mázolással óvhatunk fa-és fémkerítéseket, eresz- és oromdeszkákat, széldeszkákat és egyéb fém vagy faszerkezeteket. Mint a legtöbb esetben is megfelelően előkészített felületen készülhet minőségi munka, a zománcozást csiszolás, portalanítás, hibajavítás (fatapasz, kitt, 2K kitt) előzi meg, majd egy vagy két réteg alapozás után kerülhet fel a végső réteg. A korábbi oldószeres anyagokat mára szinte teljes mértékben felváltották a vizes bázisú mázolóanyagok, melyek beltérben is kényelmesen alkalmazhatók szinte szagtalan száradásukból kifolyólag. Minőségük sok esetben meg is előzi korábbi oldószeres változataikét, kevésbé hajlamosak sárgulásra, rugalmasabb felületet lehet velük létrehozni. A gyártók által gyakran csak „aqua“ megnevezéssel jelölt anyagok kaphatók alapozóként, matt- selyem- vagy magasfényű zománcként, hőálló radiátorfestékként, mely régi konvektorok felületére is megfelelők, valamint rozsdagátló és kerítésfestékként is. Ez utóbbiak olyan adalék anyagokat tartalmaznak melyeknek köszönhetően jó szívvel ajánlhatók mindenféle kültéri fa-és fémfelület bevonására, legalább két rétegben. Fémkerítések esetén előnyösen alkalmazhatjuk a rozsdagátló pigmenteket is nagy számban tartalmazó 2:1 és 3:1 vízbázisú zománcokat, de az igazi az, ha a rozsdagátló réteg és az időjárásálló zománc réteg különböző anyagokból kerül fel a kültéri fémfelületre.
Lazúrozásról akkor beszélünk ha nyers fafelületet kívánunk felületkezelni anélkül, hogy magát a fa szép természetes erezetét elfednénk. Beltéren nyugodtan alkalmazhatjuk a vastaglazúrokat, itt nem kell aggódnunk az időjárás okozta felpattogzódástól és ezek a felületek könnyebben tisztíthatók is, amik belső terekben fontos tulajdonság. Külső téren az utóbbi években a festékgyártók is a vékonylazúrok alkalmazását javasolják, mert ezek jobban beszívódnak a fa rétegeibe és tartósabb, nem lepergő bevonatot tudnak képezni, miközben megjelenésük és favédelmi szerepük igen jó. Külső téren a vastaglazúrokat inkább csak az úgynevezett mérettartó faszerkezeteken alkalmazzuk (hőkezelésnek is alávetett ajtók, ablakok), itt kisebb az esélye hogy a fa természetes mozgásából adódóan (nedvesség hatására kicsit dagad, majd kiszáradva visszaáll eredeti méretére) a vastaglazúr réteg megrepedezzen, majd idővel leperegjen a felületről (mint ahogy egy régi zománc is lepereg idővel az időjárás behatásainak következtében). Hamis lazúrozásra is van azonban lehetőség, korábban már mázolóanyaggal bevont felületeknek is lazúros hatást adhatunk flóder technikával, ehhez mindenképpen kérje szakember segítségét.

Vissza